Egyházi kapcsolattartó:

Vass Pál

06-30-811-4557

vass.pal@sdghotel.hu

történetünk

 

A Soli Deo Gloria üdülőtelep története 1921-ben kezdődött, amikor a siófoki teológus konferencia 30 lelkes résztvevője Töltéssy Zoltán vezetésével megalapított a Soli Deo Gloria Diákszövetséget. A szövetség egy szervezetben szerette volna egyesíteni azokat a diákokat, akik imádságos és bibliaolvasó lélekkel készülnek a jövő küzdelmeire, emellett fő célja a református kereszténység fő értékeinek és világnézetének terjesztése volt.

A kezdetek - Töltéssy Zoltán küldetése

A Soli Deo Gloria konferenciák szervezésével kezdte meg a tevékenységét, és hamar világossá vált, hogy szükség lesz egy állandó konferenciatelepre, amely egyszerre sok diákot képes befogadni, de ez néhány évig még egy álom maradt.

A mozgalom szellemi vezére, Töltéssy 1921-től kezdve előbb Skóciában, majd az amerikai Pittsburgben tanult, onnan szervezte fáradhatatlanul az SDG szövetséget illetve megalapította a Sáfársági Mozgalmat is, amelynek tagjai jövedelmük 10 százalékát Isten dicsőségére ajánlották fel.

Az így összegyűlt pénzből először kiadták Szüts Ernő Győzelem a halál felett című könyvét, amelyből rövid idő alatt az összes példány elfogyott. Töltéssy ekkor megbízta Komáromi János lelkészt, hogy a könyv profitjából, illetve Töltéssy 50 dolláros adomományából szerezze meg Magyarország legfelségesebb földdarabját, hogy ott nyaralót és konferencia telepet nyissanak az SDG számára.

“Most, amikor életem legnehezebb napjait élem, mert a munka megöl valósággal, én szívem minden odaadásával dolgozom az SDG-ért, mert meg vagyok róla győződve, hogy Isten hívta létre. Ha nem így volna, szélmalom-harc lenne az egész. Néktek is ez adjon erőt.
— Töltéssy Zoltán levele, 1928

 

Húszezer ember öröme

Így vette meg 1928-ban a szövetség Balatonszárszón a Nefelejcs villát a Pusztavölgyi soron egy nadrágszíj telekkel. Ez az üdülőtelep a negyvenes években már 5 hold vízparti telekkel is rendelkező konferencia központ lett. Itt a diákok számára egyszerű körülmények között olcsó lehetőséget biztosítottak a testi-lelki felüdülés számára. A telep fennállása alatt 200-nál is több konferenciát tartottak, amin összesen legalább 20 000 ember vett részt.

Ez a sok fiatal élete egyik legkedvesebb élményeként tekintett arra a pár napra, amit itt tölthetett. Minden nyáron külön konferenciái voltak a középiskolás diákoknak, külön a fiúknak, lányoknak, alsósoknak, felsősöknek. De legnagyobb várakozás minden évben az egyetemisták, főiskolások konferenciáit előzte meg, mert ezeken az eseményeken püspökök, egyetemi professzorok, lelkészek, írók és művészek voltak az előadók.

Fejlődés a diákok filléreiből

Szárszó a diákság sáfársági filléreiből folyamatosan tovább fejlődött. A kezdet sátortábora után három fabarakk épült egyenként 40 férőhellyel. Az előadó és az ebédlő helyiség a telep közepén, a völgyben volt. 1937-ben épült két somogyi stílusú téglaépület 92 férőhellyel, 1947-ben pedig új konyha a Nefelejcs villa mellett. Minden bővítéshez a szövetség tagjai járultak hozzá egy-egy négyszögöl föld árának kifizetésével, vagy éppen gyümölcsfa csemeték megvételével és ültetésével. A földterület megmunkálásában is a konferenciázó diákok segítettek. Az egész telep a diákság filléreiből és a felnőtt SDG-sek sáfáradományaiból tartotta fenn magát.

Az SDG és az ellenállás

A szárszói konferenciák alapvetően a diákság lelki életének kérdéseivel foglalkoztak. 1943-ban indult el egy kezdeményezés „Magyar Testvériség Konferencia" néven, mely a diákok mellett a paraszt és iparos fiatalokat is Szárszóra invitálta. Ezeknek a konferenciáknak az eredménye lett az 1942-es és 1943-as népi írók konferenciája.

1943. augusztus 23-29. között került sor Balatonszárszón a nevezetes Magyar Élet Konferenciára, melyen mintegy 480 fő vett részt. Előadói között olyan ismert nevek voltak mint Németh László, Veress Péter, Féja Géza, Erdei Ferenc és Darvas József. E konferencia után erősebbé és hatékonyabbá vált az SDG Szövetség munkája az ellenállásban is. Budapesti központjában és a szárszói konferenciatelepen folyt az üldözöttek (baloldali magyarok, lengyelek, hollandok, zsidók) rejtegetése és mentése. 1944. március 19. Után az SDG tagjai közül sokan kerültek a Gestapo feketelistájára.

Az SDG halála és újjászületése

1950-ben az SDG Szövetség a többi egyesülethez hasonlóan megszűnt. Alapszabálya értelmében minden ingó és ingatlan vagyona a Magyarországi Református Egyház tulajdonába került, államosítása után pedig a SZOT rendelkezett a kezelői joggal.

1952 februárjában váratlanul megjelentek Szárszón a Földművelésügyi Minisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal küldöttei és a telepet valamennyi felszerelésével együtt felleltározták. Ez egyúttal a balatonszárszói Soli Deo Gloria Diákszövetség Konferenciatelep eddigi életének megszűnését jelentette.

A Magyarországi Református Egyház a rendszerváltás után visszakapta szárszói területeinek egy részét. Ezen a területen épült meg a mostani szálloda és konferencia-központ azzal a nem titkolt szándékkal, hogy újraélesszék a szárszói szellemiséget. A komplexum megnyitójára 2004. szeptember 1-én került sor.

A jelenlegi üzemeltető a VÉDŐHÁLÓ-SDG Kft. 2012. április 1-én vette át a komplexumot azzal a határozott céllal, hogy az egyházi hagyományokat folytatja, ugyanakkor mindenki számára elérhetővé teszi ezt a csodálatos környezetet.